Mi volt előbb: zene vagy tánc? Vagy mindig is együtt léteztek?

1820-ban a berlini kiadónak, Adolf Martin Schlesingernek sikerül megállapodnia Beethovennel három zongoraszonáta megírásáról.

Franz Schubertnek mindössze harmincegy év adatott, mégis ő talán az a zeneszerző, aki a legrövidebb idő alatt a legtöbb maradandó művet alkotta. Az elismerés azonban többnyire elmaradt, a kiadók – kevés kivétellel – visszautasították, a megpályázott állásokat mindig más kapta meg, és a színházakat is hiába ostromolta.

 „Az első és legfontosabb koncertem” – írta Bartók egy svájci barátjának második tengerentúli turnéja első hangversenyéről, amit az akkor már az Egyesült Államokba emigrált Szigeti Józseffel játszott 1940. április 13-án a washingtoni Kongresszusi Könyvtárban.

Azt, hogy milyen szokatlan és különleges élményt ad, ha egy Bartók zongoradarab előadásába népi hangszerek is bekapcsolódnak, a közönség a Muzsikás Együttes és Fülei Balázs 2017 tavaszán bemutatott, rendhagyó produkciójában már megtapasztalhatta.

Bár nem éltek egy városban, a négy Mendelssohn testvér sohasem szakadt el egymástól. 

Az 1800-as évek elején Bécs legismertebb zenészei között tartották számon a fiatal csellistát, Joseph Linkét, és hegedűs kollégáját, Ignaz Schuppanzighot.

A spanyolországi Castellón de la Plana városában 1998-ban nyílt meg a Zeneművészeti Főiskola, amely az alapító, Salvador Seguí zeneszerző nevét viseli.

2019 első heteiben ismét láthatja a közönség az Auer Trió és Hegedűs D. Géza a 2018-as Zsidó Művészeti Napokra készült, egyetlen alkalommal bemutatott Nyolcszemközt Mendelssohnnal című produkcióját, az előadás február 2-án az Óbudai Társaskörben látható.